A szerző régebbi, publikálatlan cikkeit teszi közzé... legalábbis amelyeket érdemesnek tart erre. Akit érdekel, annak jó olvasgatást!

Akik eljutottak ehhez a cikkhez, azok biztosan - egészen biztosan - használnak szoftvereket. Olyan dolgok futnak a gépükön, mint pl. operációs rendszer, böngésző, levelezőprogram, esetleg szövegszerkesztő, táblázatkezelő, és más okosságok. Efféle szoftverekből rengeteg féle van, és mind csak arra vár, hogy használatba vegyük őt. A kérdés, hogy melyik felel meg a céljainknak. És hogy mennyiért.

Ez a cikk nem foglalkozik a Windows - MacOS X háborúval, vagy azzal, hogy melyik a legjobb böngésző. Ez a cikk nem bizonygatja lángoló szavakkal a Linux és az OpenOffice.org létjogosultságát otthoni használatra vagy kisvállalkozások számára (mellesleg érdeklődve figyelné ezen szoftverek terjedését egy a kis és középvállalkozások körében az illetékes hatóságok által végzett szigorú ellenőrzés esetén). A cikk célja, hogy egy kis rendszert vigyen a sokak által ismert "ingyenesen letölthető", "ingyenes", "szabad" vagy "nyílt forráskódú" kifejezések kakofóniájába, és hogy ugródeszkául szolgáljon a tárgykörben végzett tüzetesebb vizsgálódáshoz. Terjedelmi korlátok miatt nem terhétünk ki minden apróságra, viszont egy kezdeti összefoglalónak talán megteszi.

A szoftverek alapjában véve két csoportba tartoznak: szabad szoftverek, védett szoftverek. (Igazából a két Wikipedia szócikk átolvasásával mindenki teljes képet kaphat a két kifejezés jelentéséről, itt most - magyarul - a fontosabb dolgok összefoglalása következik.) A védett szoftverek lényege, hogy a szoftverrel kapcsolatban a jogtulajdonos fenntart bizonyos jogokat, például meghatározott módon korlátozza a szoftver használatát, módosítását vagy másolását. Ezek a korlátozások jogi és technikai jellegűek lehetnek. Jogi jellegű korlátozást határozhat meg például a szoftverlicenc, a szerzői jogi védelem, vagy esetleg a szoftverszabadalom, viszont ez utóbbi Európában (még) nem létezik, és lehetőleg nem is fog. Technikai jellegű korlátozás például, hogy a szóban forgó szoftverek forráskódjait a jogtulajdonos saját megának tartja meg, azokat nem hozza nyilvánosságra, így akadályozva meg a módosíthatóságot, ezek a zárt forrású szoftverek. Gyakori megoldás még a Digitális Jogvédelem
alkalmazása, amely a szoftver felhasználásának technikai ellenőrzését teszi lehetővé (legalábbis amíg fel nem törik). Következzék néhány gyakori példa a védett szoftverek megjelenési formáira:
Freeware: nevükkel ellentétben ezen szoftverek nem szabad szoftverek! Ilyen névvel olyan szoftvereket illetnek, amelyek saját felhasználásra, nem kereskedelmi célra teljes mértékben ingyenesek, bármiféle időbeli vagy más korlátozás nélkül. Gyakori, hogy a kereskedelmi felhasználás esetén már ezekért a szoftverekért is pénzt kérnek. A freeware szoftverek speciális formája a donationware, ebben az esetben a felhasználó szabadon dönthet arról, hogy szoftver fejlesztőjét egy bizonyos összeggel támogatja-e, az erre vonatkozó felkérés a szoftver valamely részén, vagy a terjesztő honlapján szokott lenni (bármily hihetetlen, a dolog működik). Rengeteg freeware szoftver létezik, és saját használatra nagyon ritkán van szükség többre.
Shareware: a piaci, dobozos szoftverek gyakori terjesztési formája. Két nagy csoportja van, az egyik a demószoftverek (demo), a másik az ingyenesen kipróbálható verziók (trial). Mindkét esetben igaz, hogy a teljes verzió megszerzéséhez valamilyen ellenszolgáltatást kell nyújtsunk a tulajdonosnak, amely leggyakrabban pénz, de előfordulhat, hogy csak regisztrálnunk kell hozzá - megadva ezzel pl. az e-mail címünket. A különbség nagyjából annyi, hogy míg a demo verziók funkcionalitásukban korlátozottak (nem a teljes szoftver), addig a trial verziókra időbeli korlátozást raknak, de előfordul a kettő keveredése is. A korlátozás a shareware szoftvereknél nagyon sokrétű lehet. Rengeteg ilyen programot lehet említeni a Total Commandertől kezdve egészen a különféle védelmi vagy egyéb kereskedelmi szoftverekig, játékokig.
Adware, spyware: speciális esetek, igazából a shareware-ek csoportjába tartoznak, de jellegzetességeik miatt külön blokkot kaptak. A veszélytelenebbek az adware-ek, ilyenkor annyi történik, hogy a szoftver használatának ellenértékeként reklámokat kell nézegetnünk, ezek intenzitása változó.  veszélyesebbek a spyware-ek, ezek rendes freeware-ként telepüélnek, de valójában a háttérben káros tevékenységet folytatnak, pl. részévé tehetik a gépet egy spamküldő zombihálózatnak, vagy loggolhatják a felhasználó tevékenységét, értékes adatokat csalva ki ezáltal. Vigyázzon tehát mindenki, milyen szoftvereket használ, és mindig frissen tartani a vírus és kémprogramirtókat!
Dobozos szoftver: Csak a rend kedvéért raktam ide, ezek azok a termékek, amik dobozban  vagy internetes terjesztőtől vásárolhatóak meg kemény valutáért. Általában léteznek demo vagy trial verzióik.

A szoftverek másik nagy - a látszat ellenére tényleg nagy - csoportja a szabad szoftverek csoportja. Ezek a szoftverek alapjában véve bármilyen célra (akár üzleti célra is) szabadon felhasználhatók, másolhatóak, megváltoztathatóak és újrakiadhatóak azzal a feltétellel, hogy a saját kiadással ugyanezeket a dolgokat meg lehet csinálni. Ezen követelményeket két dolog biztosítja. az egyik, hogy a szoftver rendelkezzen egy licenccel, amely biztosítja ezen jogokat, a másik pedig, hogy a szoftverben semmilyen technikai korlátozás ne legyen, és a forráskódja mindenki számára hozzáférhető legyen. Ez utóbbi biztosítja a tanulmányozhatóságot és a módosíthatóságot, és ezért hívják ezeket a szoftvereket nyílt forráskódú (open source) szoftvereknek is. A lényeg a teljes szabadság. Ez persze nem lenne lényeges akkor, ha ezek a programok használhatatlanok lennének, de ez korántsem igaz.
Természetesen a szabad szoftverek is rendelkeznek licenccel, amely meghatározza a szellemi termék felhasználási feltételeit. Ezen licencek a szabad szoftverek esetében természetesen mind rendelkeznek a fenti kritériumokkal, mindazonáltal elég sokféle van belőlük. A Linux rendszerek például a GNU/GPL licencet alkalmazzák, de létezik a BSD operációs rendszerek által alkalmazott BSD licenc, vagy az Apache licenc, amit az Apache Foundation használ szoftverei, például az Apache webszerver licenceléséhez.
A kereskedelmi felhasználás szempontjából rendkívül fontos kritérium, hogy a szoftver módosított verziója forgalomba hozható-e védett szoftverként, vagyis kérhetünk-e érte egyáltalán pénzt. Ez egy elég bonyolult kérdéskör, és a jelen cikk keretein belül nem is igazán lehet rá választ adni. A szoftverhez minden esetben szerveesen hozzátartozik a végfelhasználói licencszerződés (EULA), amely tartalmazza az adott szoftverre vonatkozó korlátozásokat és lehetőségeket. Ennek tartalmát tehát érdemes a várható következmények mérlegelésésével minden esetben komolyan venni.