A hozzáadott érték: beágyazott elektromos zene lentebb

Azzal mindenki tisztában van, hogy az ember zenei ízlése idővel változik. Akinek nem, azzal vagy valami gixer van, vagy belesüllyedt a mulatós zene posványos mocsarába, ahonnan nincs visszatérés, vagy pedig eljutott a legkifinomultabb klasszikus vagy jazz alkotásokig, ahonan nem is kell.

(Aki nem szereti az elektronikus zenét, az ne olvasson tovább!)

2002-t írunk, én éppen cseszettül undergroundnak hiszem az ízlésemet 8-10 perces funk house feldolgozásokat és Prodigyt hallgatván. A zenei evolúciós seggberúgás akkor jött, mikor egy jól sikerült videoklipp hatására letöltöttem a 22-es Global Underground albumot, Dave Seamantől a Melbourne-t. Adott rendesen a fejlődésnek, csak mostanában érzem úgy, hogy sikerült teljesen utólérnem az albumot mentálisan. Egy zeneileg visszamaradott embernek - mint én - kb. a péklapáttal tarkónverés erejével hatottak az olyan számok, mint például az évekkel később a Need For Speed undergroundban is szereplő Glitterball az FC Kahuna-tól,

FC Kahuna - Glitterball
vagy a Legacy az Infusion-től, bár ennek csak a Junkie XL-féle átértelmezését tudom idebiggyeszteni. De nem baj, mert az is jó.

Infusion - Legacy (Junkie XL remix)
Ráadásnak pedig a szett legjobb száma IMHO, amely nemmásmint

Lostep feat. Lior Attar - The Roots
Méltó csúcspontja ez a szám a szettnek, Luke Chable szokásához híven itt is megmutatta mit tud: az ötletes dobalap és a kezdetben lágyan duruzsuló, majd agresszívvá fajuló bassline mellett egy atmoszferikus férfivokál és pár érdekes hangeffekt adja meg a zene sivatagi karavánfilmeket idéző, keleties de ugyanakkor modern hangulatát. Aztán miután egy kb. másfél perces kiállással kettévágta az egészet, kezdi előről, ezúttal olyan okosan építkezve, hogy a lendület a nyolcadik perc környékére sem fullad ki, a levezető hatvannegyedek pedig egyszerűen zseniálisak. Megunhatatlan, egyszerűen imádom. Break számról beszélünk egyébbként, Seaman mesterien keveri rá a 4/4-es progresszív house-ra.

Ide eredetileg egy sor fikázás jött volna arról, mennyire sekélyes a debreceni lét, és hogy mekkora felsőbbrendőségi érzést okozott önkéntelenül is a fülemben lüktető GU, tudván, hogy a többi idióta pöcs a fos szórakozóhelyeken próbálja jól érezni magát a mondott helyekhez illően szar zenére persze. I was unique.

I was alone.

De ezt majd máskor.