Tehát ott hagytam abba, hogy bekonfigoltam a compiz-fusiont. Persze azóta huszonötször megváltoztattam, piszkáltam az Emerald témát, vagy más effélék. Ekkora szabadság mellett nehezen tudja türtőztetni magát az ember, de most úgy érzem, hogy nagyjából megvagyok. Persze itt nem ért véget a dolog.
Másik érdekes probléma a hangkártyák beállítása volt. A gond alapjában ott van, hogy két hangkártya avan a gépben: egy alaplapra integrált, és egy Creative SB 128PCI. Én megátalkodott mjódon a Creative kártyát használom alapértelmezettként, mert hiszem, hogy egy dedicated hangkártyagyártó jobb minőséget ad, mint bármely alaplapra integrált szemét. Eddig még lusta voltam megygyőződni ennek igazáról.
A just-works-experience-szel nem volt gond, még a rendszerem is felismerte és helyén kezelte a két hangkártyát. Viszont az istennek tudtam beállítani, hogy a Creative legyen az alapértelmezett, ha belegebedtem akkorse. Márpedig a csöppség mindent az alapértelmezett kártyán akar lejátszani a flash múvitól az mp3-akig. Igazi szopás. Próbáltam megoldani a GUI-s konfigurátorral, konfigfájl szerkesztéssel, konzolparancsokkal, stb., de nem nem nem nem. Végül kénytelen voltam kikapcsolni az alaplapi hangkártyát, és most minden rendben működik. Azóta rettegek, mikor szorulok majd rá a visszakapcsolására.
És időközben arra is rájöttem, mi hiányzik a Linuxokból, ami a Windowsokban (és szerintem a MacOSekben is) megvan. Ez a konzisztencia. A konfigurációs beállítások tárolására a Linux alatt nem szabályok, inkább csak ajánlásfélék vannak, így ha a rendszer egy aspektusát többféle komponens is kezelheti, nem mindig lehet biztosan tudni, hogy melyik teszi azt ténylegesen, és azt tulajdonképpen hol kell beállítani.
Ilyenek például a hotkey-ek. A GNOME desktop kivételesen szabadon hotkey-ezhető, viszont ha fent van egy Compiz-Fusion is, az szinte teljesen átveszi az irányítást, és belép a saját hotkey-eivel, amelyek ráadásul plugin-enként szétszórva helyezkjednek el. Vagy ott vannak az appok. Ha csomagkezelőt használunk, semmi gond, központilag kezelhetők a cuccok überfaszául, viszont ha már valaki elnyom egy configure make sudo make installt (feltéve, hogy sikerül), onnantól a szíve joga, hova telepítette azt a programot, ugyanis a Synaptic nem fog tudni róla.
Viszont ha megbarátkozik vele az ember, akkor kicks ass. Mert a lényeget még nem mondtam el: nem bántam meg a váltást... és másnak is ajánlom, aki a Vistától a lehető legtávolabb maradna, de pénz hiányában hanyagolná a MacOS-es megoldást. (Főleg, hogy mostanában azt rebesgetik, hogy az is szar. Annyiért meg ne legyen már az.)
Aki a fenti kritériumoknak megfelel, azoknak azt kiáltom: Come Aboard, Explorers!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
evenorbi · http://linuxman.freeblog.hu 2007.11.30. 16:51:10
A GNOME a metacity ablakkezelőt használja, míg a Compiz Fusion egy külön ablakkezelő. Még szép, hogy átveszi az irányítást, mert átveszi a helyét is.
EdBoyWW · http://twitter.com/edboyww 2007.12.02. 10:31:00
Erre vágyom.
evenorbi 2007.12.02. 12:08:40
"Vagy ott vannak az appok. Ha csomagkezelőt használunk, semmi gond, központilag kezelhetők a cuccok überfaszául, viszont ha már valaki elnyom egy configure make sudo make installt (feltéve, hogy sikerül), onnantól a szíve joga, hova telepítette azt a programot, ugyanis a Synaptic nem fog tudni róla."
A Synaptic, mint nevében is benne van CSOMAGkezelő. Ha tehát valamit FORRÁSból raksz fel, arról nyílván nem fog tudni, hiszen nem az a feladata. Ez az áldása a nyílt forrásnak. Javaslom, hogy olvasd el ezt:
www.szszi.hu/kozlemenyek/sajto/2006/03/29/linux_nem_windows/
Konzisztencia hiánya legfőképpen a grafikus programok kinézetével kapcsolatban szokott felmerülni. A konfig elég jól van tárolva szerintem, főleg, hogy az embernek saját könyvtára van a rendszeren. A Windows hol tárolja egy adott játék beállításait, mentéseit? Documents & Settings? Program Files? Hol? A Windows-ban nem is kapsz külön mappát, ahol minden saját beállítás megtalálható. (talán a Vistába már van valami). Linux-ban ráadásul még rejtettek is ezek a fájlok, nincsenek útban. Ráadásul a Home-ot elég külön particíóra rakni, és akkor az újratelepítés tényleg fél csak óra, utána bejelentkezel és ott van minden úgy ahogy telepítés előtt volt, legfeljebb néhány már megszokott programot kell felrakni.
Nfol · http://nfol.extra.hu 2007.12.02. 13:43:10
Nfol · http://nfol.extra.hu 2007.12.04. 21:59:04
EdBoyWW · http://twitter.com/edboyww 2007.12.05. 00:17:44
Az a hihetetlen, hogy az Ubuntu-Gnome olyan dolgokkal barátkoztatott, meg , amit eddig nem is gondoltam volna. Ilyenek például a transparency, az Explorer-like file management (bár még keresem a tökéletes Nautilus-replacementet), vagy pedig a home könyvtár használata.
Ubuntu 4 DA MASSES!
Ja, a Linux nem Windowst azóta elolvastam, és megszívleltem, de különösebben nem érdekel. Működő dolgot keresek, amelyet 2-3 évnyi együttélés alatt a kezemhez tudok szokatni. A forrás-dolog egyszerű megoldására pedig egyelőre azt találtam ki, hogy nem rakok fel forrásból semmit
Ráérek még arra még.
Nfol: nem, semmi bajom nem volt vele egyáltalán, gyönyörűen működik. Az egyetlen bajom vele, hogy ronda :)
evenorbi 2007.12.05. 14:52:35
Fluxbox alatt én most a pcmanfm file kezelőt használom, hasonló, mint a nautilus, de gyorsabb és tab-okat is lehet vele nyitni. Amúgy pedig mc, ami végeredményben norton-os.
Forrás dologhoz tapasztalat kell, bár Feisty alatt amikor nem
Nfol · http://nfol.extra.hu 2007.12.05. 22:09:23