Este van. A nézőpont csapongva szálldos a kavargó esőcseppek és egy debreceni lakótelep szürke háztömbjei között. Tekintete rávetül egy félhomályos ablakra, mely mögött fehér pulcsis fiú jár éppen örömtáncot. Ha a nézőpontnak füle is lenne, hallaná az esőcseppek kopogásán átszűrődő 'FSTAB POWA!' kiáltásokat.

A világ hirtelen kifordul önmagából. Az átmenet éles és egzakt, már már transzcendens, mintha csak a Mátrix vagy a Ghost in the Shell ominózus jeleneteit élnénk át újra. A nézőpont most a digitális síkot, a lakótömböket egymással, és azokat a világgal összekötő elektronpályák szövevényét, az információ és az energia szakadtlan áramát látja, mintha fényművészek hada kapott volna előtte egyszerre ihletet. A nézőpont elindul, s szinte véletlenül, mégis kíváncsian talál utat a fiú digitális életének bináris-eleven leképeződéséhez. A /etc/fstab fájlt futja át, mégis hallhatott tehát valamit. A fájlt nemrég szerkesztették, a végére nemrég beszúrt sor egy sikeresen automountolt flash drive-ról árulkodik. Mp3 lejátszó talán?

Tehát ezért oly boldog a fiú. Mert megoldotta.

A nézőpont csapongva szálldos a digitális messzeségben...