Disclaimer: az alábbiakban az Ububntu 7.10 Gutsy Gibbonról, egy teljesen ingyenes asztali operációs rendszerről beszélünk. A feature-ök értékelésekor tessék ezt figyelembe venni!

Mivel a jelenlegi rendszeremet nem akartam szétabúzálni, egy pár perc alatt beizzított VirtualBox szolgált otthonául az Ubuntu közösség legújabb termékének. (Azért, mert: a MS Virtual PC csak Window$okkal volt hajlandó tárgyalni, a wmware playerhez pedig nem volt előre elkészített Gutsy Gibbon box, sajátot meg nem tudtam csinálni.) Az első főpróba a Live CD-vel biztató volt, minden felállt, és flottul működött. A virtualizációt azért kellett alkalmeznom, hogy egy "éles" telepíthető, alakítható verziót is kipróbálhassak.

A boot-up nagyon szép, bár néhány Linux rajongó biztos vérhányást kapna a progress bar láttán. Még CD-ről is viszonylag gyorsan feltápászkodik a rendszer, a telepítés rövidsége pedig egészen megdöbbentett: 6 rövid kérdést követően kb. 20 perc alatt felmászik az anyag a gépre (persze úgy, hogy nem particionálgattam, hagytam, hadd garázdálkodjon kedvére a számára fenntartott kb. 4 gigán, ha már gyanútlanul azt gondolta, hogy egy teljesen saját, 512 megabájtos gépen tevékenykeik). A telepítés maga egyébbként döbbenetesen egyszerű, a LiveCD indítása után az asztalon lévő Install ikonra kattintva települ a rendszer. Ami viszont számomra egészen elképesztő, varázslatos, forradalmi, és kábé Fülig(TM) mosolyt indukáló jelenség volt, az ez:

Láttatok-e már olyan operációs rendszert, amelynek telepítése közben ugyanazon rendszeren aknakeresőztetek és internetes rádiót hallgattatok?

Ha ez más disztribeknél is régóta így van, lehet ütni, de nekem, tipikus late-adopternek ez ütött.

A telepítést követően egy gyors reboottal beizzíthatjuk éles rendszerünket (tényleg gyors, nekem még XP ilyen hamar nem állt fel, akármilyen BootVissel noszogattam, akkor se). Elsőre sokaknak fura lehet a Gutsy Gibbon barnás GUI, de annyira szokja a szem, hogy én a végén át sem állítottam a kinézetet. Pedig sok lehetőség van rá, és még több tölthető le különféle helyekről, amelyekkel igazán állat kinézetűvé tehetjük legújabb operációs rendszerünket, és begyűjtehetjük a Luna-tól és Bliss-től beesett szemű ismerősök ámuló tekinteteit. (Macianoknak reagálni nem ér, igen, tudom, hogy kurva jól néz ki az operációs rendszeretek, olvassátok el a disclaimert, cső.) Ez már csak azért is hasznos lehet, mert az alap GUI esetén az esetleges más forrásból származó egyen-korporit-szürke-kék cuccok kicsit idétlenül festenek.

Tíz év Windows után - amelyet csak egy-egy kósza KDE-s próbálkozás szakított meg - természetesen szokni kellett a Gnome-ot, de kísérletező kedvűek nagyjából öt perc alatt szinte mindenre rájönnek. A két bar alul felül kis helyet foglal, a mai nagy monitoroknál már ez nem gáz (bár jó volna egy Mac-féle toolbar - update: follow the link! - a magamfajta helyfetisisztáknak). Az óra kielégíti az igényeket, direkt tetszett, hogy vagy látszik, vagy könnyű előhívni a dátumot - ugye mindenkinek megvan a Win féle "nem jön elő a mai dátum picsábamá" mém. A programok könnyen megtalálhatóak, és nem utolsó sorban, van alapértelmezett desktop search, amely egész jól működik, bár nem ártana bele egy Google-féle két Ctrl-ra előugrós megoldás. Merthát így kattintanom kell, mielőtt keresek éshát én egy kényelmes ember vagyok. Sajnos a VM lehetőségei nem engedték meg a sokat hájpolt eye-candy fícsör, vagyis a Compiz-Fusion kipróbálását, így elmaradt az általam annyira várt forgatjuk-a-képernyőkockát játék. Talán majd a laptopon (ha lesz hozzá Linux driver).

Ami kicsit toszta a csőrömet, az a beállítások és az adminisztrációs eszközök nem megfelelő szétválasztása - amellett hogy nagyon sok van belőlük, csupa olyasmi, amihez Windows alatt third party megoldások után kellett turkálnom. És igazából ez adja a Linux egyik legnagyobb erejét: hogy minden van, ami egy átlag felhasználáshoz kellhet, és full ingyen. Döbbenetes mennyiségű szoftver van, tényleg rengeteg. Csomagkezelő két féle is van, mind a kettő könnyedén tud szoftvereket telepíteni, törölni, és a kettő közt csak az átláthatóság és az elérhető szoftverek aránya változik.
A médialejátszás az elején kicsit döcögős, de meglepően hamar kézhez simul a rendszer. Próbaképpen beraktam egy kis videókat tartalmazó lemezt, hogy leteszteljem a videolejátszást, mert régebben ez egy kritikus pontvolt a Linuxnál. Nos, mostmár nem az. Tökmindegy, milyen videofájlt akartam vele megetetni, azonnal feltette a kérdést, hogy akarom-e telepíteni a szükséges kodeket, klikk-igen-klikk-engedélyezem a zárt szoftver telepítését, és mikor lement az install, már játsza is a videónkat. 2007-ben végre olyat látok, hogy nem kell azon gondolkodni, milyen codec packot telepítsen az ember, mert megoldódik magától. Az mp3-aknál más a helyzet, itt elsőre nem tudtam elérni, hogy az ogg és a flac állományokon kívül bármi mást lejátsszak, de amikor felraktam egy Amarok-ot, az betolta magának netről a szükséges kodeket, és már szárnyalt is a muzsika a fülembe. Sajnos a Winamphoz hasonló funkcionalitással bíró mediaplayer nincs a Linux alá, de az Amarok első blikkre megteszi. Kár, hogy KDE-s, és így sokat tölt Gnome alatt. No sebaj, instant belehallgatáshoz esetleg használható valamelyik natív megoldás is.

Böngésző, levelező, irodai programcsomag több féle is van, és mindegyik alkalmas a feladtara, ha valaki nem osztja a sajnos széles körben elterjedt nézetet, miszerint "Májkrofos terméket kell használni, mert csak abban működik rendesen". Hát leszarom, ha valaki végletekig formázott Word doksikkal akar kommunikálni, az nem 21. századi ember, és nem vállalok közösséget olyanokkal, akik a mai napig IE6-tal böngésznek.
A Linux másik Achilles-sarokpontja, a játék viszont egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Ha valaki egyszerű játékokra vágyik, vannak jó megoldások, Quake-epizódok, vagy netes Flashes játékok (Flash is könnyen, gyorsan, egyszeren felmegy), de ha már komolyabb dolgokkal akarjuk elütni az időt, sajnos kénytelenek vagyunk Windows elé ülni. A Wine jelenthet valami részmegoldást, de a virtuális gép adta lehetőségek nem voltak alkalmasak kipróbálására. A másik eshetőség a Cedega, az zárt forrású, de egy reget követően elvileg ingyenes.

Az biztos, hogy irodai környezetbe, átlagos pötyögős munkára és böngészésre a Gutsy Gibbon tökéletes megoldás, ugyanis gyakorlatilag out-of the box megoldásank minősül, és semmivel sem nehezebb az elsajátítása, mint egy XP-é. Természetesen, ha valakinek muszáj egy csak Windowsra írt szoftvert használni, vagy esetleg grafikus, tervező, stb., arra ez nem vonatkozik. Számomra viszont legalábbis a következő operációs rendszer akár az itthoni gépen, akár majdan a laptopon egy Gutsy Gibbon lesz, mindent megcsinál, amit a gépemmel csinálni szoktam, és tökéletesen elegendő az a játékmennyiség, amit megengedhetek rajta, akár wine-nal, akár virtuális gépen. Legalább leszokom a játékokról.

Köszönöm, Ubuntu. Alig várom az éles tesztet.