Szeretem, amikor városban kolbászolás közben rábukknok egy iszonyat autentikus, jobbára magyar konfekciót áruló butikra (Debrecenről beszélünk), ahol a jó minőségű magyar termékek mellett még olyan különlegességek is vannak, mint pl. egy Abercrombie & Fitch nadrág. (Rontotta az élményt, hogy az állatul kinéző kardigánból csak piros volt a méretemben, nekem pedig a sárga kellett volna. Most agyalhatok, hogy azt, vagy ezt vegyem meg.)
Szeretem, amikor az MP3 lejátszóm és a csodakütyüm (barátnőm kifejezése a számítógépemre) nászát követően az AWN dockeren megjelenik a device-t jelképező ikon, nem találok szavakat, amikor mindezt "Samsung YP-U2 zenelejátszó" felirattal, és elsírom magam a gyönyörtől, amikor az ikonra a Rhythmboxból a kiválasztott trackeket rádobva azok olajozottan és észrevétlenül kúsznak fel a helyükre. (És mindez nyílt forrású szoftverrel. A Hardy desktop experience összefoglaló cikk érlelődik, de még nem érzem eléggé összeforrva a technológiát, pl. sikertelen Amarok próbálkozás.)
És jók a csajok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.